Két nóta között

A bácsi a Szent Szófia székesegyház kertjében muzsikált, két nóta között beszélgetett.

Ági által kommentben küldött wiki link felkeltette az érdeklődésem a hangszer (bandura) iránt, ezért utólag kibővítem a bejegyzésem. Nem kis döbbenetemre a bácsi megtalálható a Youtube-on: ének1 és ének2. Én rajongója lettem :-)

És még egy muzsika valamint a hangszer bemutatása.

Egy aranyos anekdotát is találtam a huszadikszad.hu-n:

"Patjomkin, aki nem volt a zaporozsci-k kihívó magatartásával megelégedve, célozva a katonai építkezéseire, megjegyezte az egyik atamánjuk előtt: - Tudjátok, hogy Nikolajevben most olyan magas harangtornyot építek, hogy ha ott elkezdenek majd harangozni, meghalljátok még Zaporozsjéban is!? - Csoda is ez! Nálunk Zaporozsjéban olyan banduristák („bandura”: balalajka-féle hangszer) vannak, hogy ha rágyujtanak egy nótára, attól még Pétervárott is táncra perdülnek! - hangzott a büszke válasz."

Ezennel a bandurát is "helyi csudának" minősítettem :-)
Kellemes zenehallgatást!

András lejtő (Andreyevsky Spusk)

Az András lejtő az egyik kedvenc helyem a városban, számomra varázslatos hangulata van: macskaköves útmentén végig árusok kínálják különféle portékáikat: festményeket, faragványokat, régiséget, az egészen egyediktől a tucat szuvenírig, van itt mindenféle. A hely varázsát emeli a kis utca fölött magasló szépséges András templom is (kép ITT).

Egész biztosan lesznek még innen képek :-) Addig is ajánlok egy kis olvasnivalót Ági Kijevi blogján (klikk a linkre) erről a nem mindennapi helyről.

Besúgó ukránok :-)

A várost járva ez a távcsöves pasi keltette fel az érdeklődésem, a neten megnéztük a cikket.

A "Kommentárok" c. helyi lap címplap sztorija: "Az ukránok besúgó-nemzetté válnak". Na ne tessék nemzetközi kémekre gondolni, kicsiben csinálják :-) A cikk szerint a konkurenciát jelentik fel az adó- illetve munkavédelmi hivatalnál. Oroszországban, ha a bejelentés alapján sikerül adót beszednie a hatóságnak, úgy annak 10%-át megkapja a bejelentő. Ukrajnában csak egy köszönet jár a hatóság informálásáért (na meg, hogy esetleg eltűnik a konkurencia...).

Azt gondolnám, hogy ezt a cikket sok más nemzetről is meglehetett volna írni - nem csak az ukránok viseltetnek különös kíváncsisággal (irigységgel) a szomszédok dolgai iránt. Hiszen a szomszéd fűje mindig zöldebb :-)

Állatos ház

Az "Állatos ház" Kijev egyik legérdekesebb épülete - turisták és fotósok "zarándokhelye" J  Az épületet 1901-1903-ban építtette magának Vladislav Gorodetsky építész fogadásból, hogy az épületet fel lehet építeni és az állni is fog. A házat sok-sok állatfigura díszíti (békák, szarvasok, orrszarvúk stb.), mely Gorodetsky vádaszat iránti szenvedélyét hivatott megmutatni. Sajnos, ezek a díszítő elemek csak akkor láthatók igazán jól, ha külön-külön készítünk róluk fotót (lásd: "Elefánt a város fölött" c. kép). Az épület jelenleg állami tulajdonban van.

Elefánt a város fölött

Bocsi, Miki!

Még novemberben leptek meg ezek a nyuszik a közértben "Bocsi, Miki!" felirattal és cinkos mosollyal. Első ránézésre botorságnak tűnt, második pillantásra meg egy nyuszi a kosaramba ugrott :-)

Aztán a napok során még jópárszor találkoztam a díszes társasággal, végül a jobb felső sarokban lévő nyuszi is hazajött velem.

Azóta már az egész várost ellepték a Mikulás-nyulak - gyakorlatilag kiszorították Dyedmarózt a pozíciójából :-) Csoki, plüss, papír - mindenféle formában, nagyságban tombolnak a nyulak. Kívácsi vagyok, hogy ez a nyúl-őrület csak itt uralkodik-e, vagy máshol is terethódított a Mikulás-nyúl?



Mindenkinek vidám Mikulás-napot kívánok !



Cica és én

Ma már nagyon hideg van kint, de sajnos hó nincs :-( Ma először gyújtottunk be a kandallóba, ropog a tűz - nagyon szeretem (mindjárt jön a borocska is...). Nincs ehhez a hangulathoz és időhöz megfelelő képem, így a cicás kép mellett döntöttem ma.

A kép még valamikor november elején készült, amikor még javában tartott a novemberi tavasz - melegem is volt a dzsekiben... Lófráltam, bámészkodtam és egyszer csak ez a "dinka" cica vigyorgott rám az üvegen keresztül :-)

Nagy léptekkel

A kép a Pecserszka Lavra (barlangkolostor) kertjében készült. A kolostort 1051-ben, Bölcs Jaroszlav uralkodása idején alapította két szerzetes. 1990-ben a UNESCO felvette a Világörökség listára.

A barlangok régi kriptáknak, mumifikálódott szerzeteseknek, és egyéb vallási ereklyéknek adnak otthont. A helyiek számára ez gyakorlatilag szent hely, és ezt az ember azonnal érzi a légkörben, amint a kolostor területére lép.  A katakombák tipikusan az a hely, amit egyszer látni kell, de a klausztrofóbiások hátrányban vannak: nagyon szűk föld alatti folyosókon kell végigmenni, és az érzést még fokozza, hogy több csoportban engedik le az embereket és a csoportok sokszor egymással szemben közlekednek... Az egyetlen fényforrást a látogatók kezében lévő 1-1 szál gyertya biztosítja, amit úgymond belépőjegyként kapnak a pénztárnál. Aztán odabent meg lehet aggódni, hogy valaki nehogy begyújtsa a ruhánkat/hajunkat...

A kolostorról bővebben Ági Kijevi blogján olvashattok.