Felfelé

Egy hely, ahová még sokszor visszatérünk: András lejtő. Bámészkodás közben az ember sity-suty az aljára ér, viszont felfelé már megérezni az emelkedőt - főleg, amikor jég és hó takarja az utcát. Nem lehetett könnyű annak idején a kordén feltolni az árut az urak házaikhoz...

Meseidéző

Ez a kép gyerekkori mesevilágomat idézi: a mesék és mesefilmek alapján ilyennek képzeltem a nagy "orosz világot" :-)

Police

Nem, nem ilyen járgánnyal közlekednek a kijevi rendőrök - bár szerintem szívesen elcserélnék ilyenre az ütött-kopott rozsdás ladáikat :-) Nem tudtam rájönni, kihez-mihez tartozik az autó - talán valamilyen speciális osztályhoz? Mindenesetre a "hétköznapi" rendőrök nem ilyen terepjárókban feszítenek...

Csak egy ugrás az ananász

Lakóház aljában közért - én is idejárok várásolni, bár mi kicsit arrébb lakunk.

Kijev magasból

Mese-utca

Nem egyszer írtam-mondtam már, hogy az András lejtő varázslatos hely. Meglátni és meszeretni... :-) A lejtőn több galéria is található - az egyik ebben a graffitis épületben van.

Mobil kávézó 2

Erre a kávézóróra az András lejtőn találtam rá.

Korábbi: Mobil kávézó

Szürke?

Egy helyi hetilapban azt olvastam, hogy Kijev szürke város. Nagyon meglepődtem ezen a kijelentésen... Persze itt is (mint minden más fővárosban) vannak szürke épületek, városrészek. De mondjuk a városközpontban és annak közelében lépten nyomon szépséges (vagy esetenként inkább érdekes) színes épületbe botlik az ember. A fenti kép például nem igazolja a lap állítását ;-)

Malom

A Dnyeper-kanyarhoz érve, mielőtt még feltűnne a csodás kilátás a folyóra, ez a malom fogadja a kirándulókat. A 3. képet még tavaly nyáron készítettem - a farakás mostanra már elfogyott. Akkor a poros földút tette kellemetlenné az utolsó pár méter autózást, most bokán túl érő sár nehezítette meg az utat. A hétvégi kirándulás alatt elég gyakran jártunk nehéz terepen - most már kezdem indokoltnak látni, hogy mindenki hatalmas dzsipekkel jár :-)

Megbújva

Ágak-bogok mögött megbújva: Pecserszka Lavra.

Minaj ékköve

Ungvár és Csap között van egy kicsike falu: Minaj. Először 2008. tavaszán mentem át a falun, akkor láttam meg az útmentén az építés alatt álló templomot. Három éve vártam, hogy felépüljön és végre teljes pompájában láthassam. Múlt hétvégén Ungvárra haladva örömmel láttam, hogy a templom elkészült. Azt kell mondjam, meghaladja várakozásaim. A kicsiny faluban szó szerint tündököl a díszes épület, aranyozott hagymája koronaként tornyosul a kicsi házak fölé. A faluról (mely ukrán nevének szószerinti fordítása annyit tesz: Hagyd el!) a neten nem találtam semmi információt - úgy tűnik, semmi említésre méltót nem találtak ott eddig. Azonban úgy gondolom, hogy a templom megér egy bejegyzést :-)

Dnyeper-kanyar

Lassacskán már itt is tavaszodik - a hétvégén kihasználtuk a jó időt és kirándultunk egyet. Ez a pici templom egy kis faluban van a Dnyeper-kanyar fölött. A folyó még itt-ott be van fagyva.

Kólja bácsi

A szobrot Kólja bácsi emlékére emelték Ungváron a város 1117. évfordulója alkalmából: a régi szép időkben esténként, 40 éven keresztül Kólja bácsi "gyújtott világot" az utcai gáz- és villanylámpákban.

Ungvári séta



A hétvégén Ungvárt (Uzhgorod) is meglátogattuk. A város nem a legszebb képét mutatta: minden szürke, borús volt, ezért inkább korábbi képeimen mutatom meg - ezek tavasszal készültek. Ungvárral kapcsolatban vegyesek az érzelmeim: lehetne szép, de nagyon sok pénzt kellene rá költeni - most inkább pusztulás jellemzi a várost. Ha figyelmesen sétálunk, ráakadunk egy-egy gyöngyszemre, ám az utcákon körülnézve inkább az járt a fejemben: de kár érte! Nem kellene hagyni tovább pusztulni...

Séta Csapon



Magyar tannyelvű általános iskola





Belföldi vasúti pályaudvar



Kijev mellett igyekszem Ukrajna egyéb részeit is bemutatni a blogon: szépet, érdekeset, szomorút egyaránt. Hétvégén elhagytuk a fővárost, szegényebb országrészbe vitt az utunk, Kárpátalján jártunk.

Csap (Chop) egy kisváros az ukrán-magyar határ közelében. Első pillantásra azt mondtam, hogy itt megállt az idő. De ez nem igaz. Inkább eljárt az idő a városka felett. Mindenütt a pusztulás, az elmúlás jelei láthatóak. Ez alól kivétel a kívül-belül gyönyörűen felújított belföldi vasúti pályaudvar (ezt még egy korábbi, tavaszi fotómon mutatom meg).

Sétánk alatt megjegyeztem, hogy nehéz elképzelni, hogy valaha jobb napokat látott ez a kis település. Párom, aki gyerekkorának nagy részét itt töltötte, azt válaszolta: szerintem nem is voltak jobb napok...

Csak lazán! (2)

Festményárus az András lejtőn

(Csak lazán!)

Rózsaszínben látom a világot

Az egyik kedvenc színem a rózsaszín. Főleg azt szeretem, amikor éppen rózsaszínben látom a világot :-) Hát most is ez van: közeleg a tavasz!

Szent Szófia székesegyház

A Szent Szófia székesegyház a 11. sz. első felében épült, ezzel Kijev legrégebbi  temploma. Jelenleg múzeumként működik, 1990 óta az Unesco világörökség része. A templomon belül tilos fotózni, pedig szívesen megmutattam volna, hogy a freskók egy kis részét restaurálták, a többit meghagyták fakó, megkopott, itt-ott hiányos állapotában - nagyon érdekes látvány.

A főbejárat a 76 méter magas harangtorony, amelyről már volt szó a Torony-belső című bejegyzésben. A székesegyház kertjében muzsikál a bandurás bácsi, akit a Két nóta között című bejegyzésben mutattam meg.

Történelmi Múzeum 2

Az épület 1944 óta ad helyet a múzeumnak, előtte művészképző iskola működött itt.

Korábbi bejegyzés a múzemról