Az autóból figyeltem fel a lépcsősorra, ami így havasan nagyon jól mutat. Sajnos a park még zárva van - a biztonsági őr (aki bár kedves volt, be nem engedett minket) mondta, hogy már több időpontot is kitűztek a megnyitásra, de egyelőre mindig elhalasztották. A kerítésen keresztül próbáltam fotózni - ez sikeredett :)
Az akadémia (National Academy of Internal Affairs / Національна академія внутрішніх справ) épületét úgy másfél éve fedeztem fel, de akkor éppen nem volt nálam fényképezőgép. Aztán meg is feledkeztem róla. Most hetente legalább egyszer elhajtunk előtte és el is határoztam, hogy amint havas lesz, lefotózom. Ma jött el napja :)
Az épület előtt álló szobrot a belügyminisztérium dolgozóinak tiszteletére állították.
Egy hete csak a lakás- illetve az autó ablakából fotózhatok: a hétvégi havazás óta csupa jég a járda, nem tanácsos kint sétálgatni. Így aztán teljes felüdülés volt, hogy tegnap a klinika parkolójában kattinthattam egyet - nem autóból, nem lakásból :) Na nem művészfotó, de az elmúlt egy hét után nekem nagyon kedves kép :)
Egy oldtimer autó láttán megdobban a szívem, de a vonatok valahogy nem vonzanak. Annál inkább a történetük! Amikor meglátok egy régi példányt, azonnal hozzáképzelem az utasokat a korabeli ruhákban és már szövöm is a meséket róluk, ki hová igyekszik a nagy utazó bőröndökkel :)
Ebben a vonatban is a mese fogott meg, néhány apró sztori kerekedett a fejemben az életéből, míg vakvágányra nem jutott.
Itt Kijevben a meséken kívül még egy dolog jut eszembe az ilyen muzeális darabokról: sok esetben nem sokkal fiatalabb példányok döcögnek-zakatolnak most is az ukrán sínpályákon :)
És ha már vonatos bejegyzés, (Cseburáska rajongóként) kihagyhatatlan Gena krokodil vonat-dala :)
